A gyertya, élete értelmét kereste, de sehogyan sem tudta megtalálni.

Értéktelennek érezte magát, mert nem értette, miféle öröm az, ami nemmzetsége lérezésének a célja. A gyertyatartó idegen volt és kemény - öszszepréselte az oldalát és törte a talpát. A tűz is idegen volt, bár rettenetesen sajnálta ő is, amitől megolvadt a feje és majdnem teljesen elégett a kanócszíve…

Más gyertyák nem figyeltek a nyugtalanságára - mindenen eligazodtak a saját gyertyatartójukkal és a saját tüzükkel kapcsolatban. Azok csak sóhajtoztak, sajnálták egymás nehéz sorsát, nem keresve a szenvedés megszakításának módját. Így a mi gyertyánk egyedül, és ettől a ténytől még szerencsétlenebbül állt.

Egyszer azonban, egyszerűen elege lett a filozofálásból és elhatározta, hozzáfog önmaga tanulmányozásához: úgy rémlett neki, hogy sok mindenre fény derülhet, ha tisztázza majd, hogy milyen anyagból áll. A feladat viszont csodálatraméltóan bonyolultnak bizonyult és sok idő eltelt, mielőtt megnyílt volna számára, annyira keresgetett eredetének a titka.

Először azt tisztázta, hogy külsőleg a testét parafinból készítették - olajlepárlás termékeként - belül pedig, salétrommal átitatott pamutszálból. Ám ennek az ismerete még hiányosnak bizonyult s még maga után vont további kérdéseket is. Ezen a ponton szükségessé vált megtudakolnia, honnan veszik az olajat és a salétromot? A gyertya szokásához híven már éppen elmélyült a vizsgálódásban, de ... valamelyik pillanatban felrémlett benne egy szörnyű érzés: a távoli dolgok kutatása csak eltávolítja az igazság megértésétől és nem viszi közelebb ahhoz.

Meglepődött, amikor oldalról magára pillantva váratlanul ráeszmélt, hogy lángja már közvetlenül a gyertyatartó közelében ég - ami azt jelenti, hogy az élete a végéhez közeledik.

Sóhajtva sajnálkozott azon, hogy így szinte semmit nem sikerült kiderítenie. Gyertyalelke elhagyta megszokott helyét, följebb és följebb nyújtózOtt ... Valóban soha többé nem látja az ő - legyen bár tökéletlen, de kedves - világát? S akkor a búcsú pillanatában tökéletesen érzékelte, hogy a szobában egyszerre sötét lett, ahogy az ő fénye kialudt.